Tegnap este-- az egész napos semmit tewés után -- egész felpörögtek az események. Ma wan a Győzelem Ünnepe Törökországban,ami nemzeti ünnep,és ez alkalomból tegnap este a dzsámi melletti téren wolt egy kisebb „utcabál”. Murat,a vezetőnk kísért el minket oda,ahol egy kis színpadon egy bűvész produkálta magát,utána pedig egy tűznyelő okádta a lángokat a közönség felé. A felnőttek tapsoltak,a kisgyerekek inkább sikoltoztak félelmükben.
Utána minden gyerek a színpad köré rohant,mert walamiféle wicces árny-színház köwetkezett..Fura wolt,hogy este 11kor még annyi kisgyerek wan az utcán. És az is fura wolt,hogy ilyen aktíwan részt wettek a játékban..:)
A „show-műsor” után következett az élő zene,kicsit populáris,kicsit folk,de nekem tetszett:)Ekkora már akik kisgyerekkel woltak ,azok mind hazamentek,úgyhogy felszabadult egy csomó műanyag fehér szék és leülhettünk mi is.
Én egy idős néni mellé kerültem,aki nagyon wicces látványt nyújtott.Teljesen fehér rövid haja wolt,kicsit termetesebb,mosolygós arcú,amolyan tipikus vidéki néni. Lehetett wagy 70 éwes,de olyan héwwel fogyasztotta a cigarettát ,hogy csak úgy füstölt ott mellettem.Pedig ezek a török cigik nem hinném,hogy annyira gyengék lennének,a néni mégis bírta tüdőwel.Wiszont nagyon meglepődtem,mert mikor leültem mellé,rögtön megkérdezte,hogy nem zawar-e engem a cigaretta. Mondtam,hogy nem. Utána még mondott walamit,de közöltem wele,hogy csak kicsit beszélek törökül,és a nagy zajban amúgy sem értettem mit mond .Kedwesen rám mosolygott,és folytatta a dohányzást,ahol abbahagyta.
Meg kell mondjam,ilyennel még nem találkoztam itthon. Hogy egy teljesen idegen ember egy szabadtéri rendezwényen feltegye ezt a kérdést...Tényleg nagyon kedwesek itt az emberek!
Utána a székek mögött néhányan körbe gyűltek,és táncolni kezdtek .Amolyan itthoni táncház érzése wolt az egésznek. Egy fejkendős török nő wezette az embereket,akik a kisujjukkal összekapaszkodva tancoltak körbe. Murat kérdezte wan-e kedwünk csatlakozni,és hát persze,hogy beálltunk mi is:) Nem tartott olyan soká a tánc,de azért jól szórakoztunk.
Olyan fél12re már wéget is ért a mulatság,mindenki elindult haza.
Mi folytattuk a „török esténket” és átmentünk a szokásos káwézónkba,ahol vezetőnk megtanított bennünket az okey newű török játékra. Közben teáztunk,kértünk egy nargilét is meg némi frissen sült török lepényt. Maga az okey kicsit emlékeztetett engem egyfajta kártyajátékra,de ezt kis műanyag dominószerű darabkákkal játsszák,és nagyon sokáig is eltarthat…Az első fordulót én nyertem,bár ekkor még nem nagyon tudtam,mit is kell csinálni ;) Végül persze wesztettünk :)
2kor jöttünk wissza a koliba. Ma ismét pihinap wan. Egyesek tanulnak ,wan aki tornázik ( :)) wan aki hastáncot gyakorol,a minaretekből pedig egész új,eddig nem hallott énekek és imák szólnak. Bizonyára a nemzeti ünnep alkalmából.És nagyon -nagyon meleg wan!
