Ankara

Szombat reggel indultunk Avanos-ból Ankarába.A busz út egész kellemes wolt, kaptunk wizet,káwét,teát,sütit. És persze az elmaradhatatlan citrom illatú alkoholos lötyit a kezünkre felszállás után :)
Mikor beértünk az ASTI-ba –ez a buszpályaudvar newe,de legalább akkora mint Ferihegy 1-- azon tanakodtunk vajon fogjunk-e taxit,wagy biztos nincs is olyan messze a koli alapon elinduljunk „bkv”-wal. A mentorom leírta hogyan kell eljutni oda,és bár iszonyat nehéz wolt a bőröndöm,elindultunk gyalog. Ki az a mi? Én és egyik nevsehiri csoporttársam,aki szintén az Ankara Üniversitesi-re jött és ugyanaz a srác a kontaktunk. Ha egyedül lettem wolna,biztosan fogok egy taxit,mert a tömegen keresztül a 40 fokos hőségben képtelenség lett wolna cipelni a bőröndöt. Elmetróztunk Kizilayba a központba,onnan pedig mindenféle zsúfolt,hangos ,nyüzsgő és néha meredek utcákon próbáltunk eljutni a buszmegállóhoz,teleaggatwa csomagokkal, ami cseppet sem wolt közel a metróhoz .Az utcán persze nem beszélnek angolul,jó ha 200 emberből egy tud walamennyit. .De azért bő fél órás- negywen perces keresgélés után wégre ráakadtunk a 421es számú járatra.
Innen még úgy 25-30 perc wolt a koli. Leszálltunk a buszról,persze buszmegálló sehol,nem hogy megálló néw wagy menetrend! Ilyenekre nem kell itt számítani. Az ember onnan tudja hol wárja a buszt,hogy ott biztos sokan ácsorognak. De a megalloban se járatszám,se menetrend,se néw. A sofőrt meg lehet kérni,hogy szóljon hol kell leszállni,wagy a busz közepén ülő emberkét,aki egy tálca pénzérme előtt ül és akitől a jegyet lehet wenni. Felszállni a buszra az első ajtón lehet,a többin pedig csak leszállni . Nagyon szemfüles ám a középen ülő ember. Egy pillanat alatt felméri kik az új felszállók,és mindenkitől behajtja a jegyek árát. Itt nem lehet bliccelni. De a törököknek itt eszükbe sem jut. Ezen a téren igen becsületesek. Sőt! Olyannyira,hogy ha a busz legwégéből walaki elindít x lírát,hogy adják oda a sofőrnek,akkor az biztos hogy wégigwándorol az embereken a busz elejéig,eljut a sofőrig,majd a wisszajáró is wisszajut az utashoz! Mikor először láttam,nem hittem a szememnek. Budapesten mennyire lehetne ezt megcsinálni?? És ez itt mindennapos,nem meglepő dolog. Pedig nem is kiswárosról wan szó—mert Nevsehirben is láttam ezt—hanem egy 5 milliós főwárosról. Mégsem jut eszébe senkinek,hogy zsebre tegye a jegypénzt!
A buszmegállótól sem wolt egyszerű megtalálni a kolit,de wégre sikerült .Hála 2 török asszonynak,akik egy erkélyről látták hogy kóválygunk egyik saroktól a másikig és lekiabáltak nekünk merre menjünk. Mert akiket az utcán megkérdeztünk,azok mind mást mondtak.
Azt gondoltuk mára már fellélegezhetünk,de a nap jawa csak most jött. A koliban --ez egy egész kicsi,egy emeletes koli,külföldi diákoknak—rajtunk kíwül mindenki afrikai wolt! Tudjátok,hogy bírom Afrikát,szówal nincs is ezzel semmi baj,csak első percben kicsit sokkolóan hatott a dolog. Nem számítottunk ilyesmire,hogy Törökországban egy kisebb fekete wilágba kerülünk:) Első este pedig egyből részt is wettünk egy afrikai bulin,mert az egyik csajnak szülinapja wolt és minket is meghíwtak . Jó wolt nagyon,wolt kaja,torta,afrikai zene,reggea,r&b..táncoltunk jó sokat,nagyon wicces wolt.
A klinikán még nem kezdtem el a gyakorlatot,miwel nincs még beosztásom. De wolt ebben a 3 napban elég intézni waló .
Rohangálás egyik irodából a másikba,és a tegnapi nap sem wolt egyszerű .Kicsit mérges is woltam,mert ugye a diák wízummal 30 napja wan az embernek hogy jelentkezzen a rendőr kapitányságon és igényeljen tartozkódási engedély.
Nekem a 30 nap tegnap járt le. Az Erasmus irodában elmondtam hétfőn és kedden is,hogy igen sürgős lenne megkapnom a dokumentumomat ami kell a tart.eng.-hez,de ez nem nagyon hatott meg senkit.Így tegnap több órás wárakozás után aláírás nélkül jöttünk el a mentorommal .Utolsó nap,és no engedély,mert a kedwes rektor-helyettes asszonynak 2 nap alatt nem wolt fél másodperce aláírni a papíromat.
Nem wolt mit tenni. Felhíwtuk a rendőrséget,ahol azt mondták,nincs mit csinálni,jöjjünk másnap. Másnap aztán hála az égnek meglett a papírom,és a rendőr bácsi sem mondott semmit arra ,hogy egy napot késtem :) Juheeej :D Október elsején mehetek az engedélymért és wégre legális leszek :) :)

Most pedig lakás keresőben wagyok. Ma megyek megnézni kettőt is. Egyik sincs túl közel az egyetememhez,bár 4 nap Ankarában elég wolt,hogy megtanuljam,itt nincs olyan,hogy közel :)
De elég jó környéken wan mindkettő, a mentorom és Ismail is azt mondták hogy a legbiztonságosabb kerületek egyikei. Az utazással nincs is baj,csak elmegy rá rengetek pénz. Igazából másra nem is költöttem itt eddig,mint a a buszjegyekre,és hát az nem is olyan kewés,ha naponta többször,több helyre is kell menni. :(

Ma lesz este egy ismerkedős esténk a többi Erasmuszossal. Egyszer már találkoztam egy részükkel az Orientációs Napon,hétfőn. A legtöbben lengyelek. Wan még egy (wagy kettő) magyar csajszi ,de fogalmam sincs melyik szakon. Wicces lesz magyarul beszélni.Már több mint egy hónapja nem beszéltem személyesen magyarul senkiwel :S