Török Fürdő

„A nők és a fürdőzés
A nyilvános fürdők azon kevés helyszín közé tartoztak, ahová a nők is ellátogathattak. Természetesen csak akkor, amikor a férfiak nem voltak jelen, általában a déli ima után, az alkonyi ima előtt. (A nagyvárosokban persze léteztek csakis a nők illetve a férfiak részére fenntartott fürdők, ez utóbbiaké leggyakrabban a bazárnegyedben.) A nők számára éppúgy, mint a férfiaknak, a fürdő a társasági élet fontos színterét jelentette, azt a helyet, ahol a barátnőkkel nőrokonokkal és ismerősökkel hosszas – a testi közelség miatt gyakran intim – beszélgetéseket folytathattak. A források szerint a hammám nem pusztán a tisztálkodás és szépségápolás legfontosabb muszlim helyszíne volt, hanem olyan intézmény, ahol a nők között körbe-körbejártak a legjobb szépségápolási szerek és ételek receptjei, ahol megbeszélték a legújabb híreket és pletykákat, tanácsokat adtak egymásnak gyermeknevelési és szerelmi ügyekben, sőt, számos szerző szerint a fürdőkben készítették elő a házasságkötéseket is. A nők számára a fürdő tehát sokrétű jelentéssel bírt, akár a szabadság szimbólumaként is felfogható. Éppen ezért a hammámba menetel a muszlim hölgyek esetében nagy előadást jelentett: a legszebb ruháikat és legdrágább ékszereiket magukra öltve indultak fürdőzni, mintha esküvőre mennének.

A nők kisebb gyermekeikkel és házuk háremében lakó nőtársaikkal vonultak a fürdőbe. A kisfiúk közül csak azokat vihették magukkal, akik –nem voltak még eszesek–, és amint azok felserdültek (mukallaf-ok lettek) a női fürdőszolgák hazaküldték őket, mondván: –Majd apáddal gyere vissza!– A fürdő személyzete is nőkből – esetleg eunuchokból – állt, és amikor az asszonyok elfoglalták a –földi Paradicsom– épületét, a bejárati ajtóra törölközőkendőt akasztottak, jelezvén az utca embere számára, hogy a hammám férfiaknak tiltott terület, időlegesen csakis a nők birodalma.

A fürdő a muszlim nők számára a váltott vizekben való megmártózás és izzasztás mellett az agyagos- és egyéb pakolások, test- és bőrmasszírozás, hajápolás és testszőrtelenítés műveletéhez jelentett színteret. A melegvizes teremben történő, nagyjából félórai izzasztás után a fürdetőasszonyok egy lepedővel letakart márványpadra fektették a vendéget, és ledörzsölték egy okra nevű agyag-szerű anyaggal, amit –Arménia földjének– is neveztek.[8] Ez a gőztől és melegtől kitágult pórusú bőrt átjárva alaposan kitisztította a testet és meglágyította, szépítette a bőrt. E pakolást lemosva a hajmosás, a fejbőr masszírozása következett, amelyhez illatos és habzó anyagokat használtak.

A muszlimok körében – férfiak és nők között is – igen elterjedt volt a hajfestés szokása. Vagy feketére festették hajukat (a férfiak a szakállukat is), vagy hennával színezték, amely aranyvörös, narancsos árnyalatot kölcsönzött a hajnak. A nők gondosan, tincsenként festették be a hajukat, ügyelve, hogy a henna ne érje nyakuk vagy homlokuk bőrét, hiszen azt is befogta volna (a hennát használták különböző testrészek, például a kéz festésére is).

A fürdőzést, masszázst és hajmosást a szőrtelenítés művelete követte, amely az iszlám világban általánosnak mondható volt. Ez több lépést is magában foglalt: a hónalj, a kar, a láb, az arc illetve a szeméremdomb teljes szőrtelenítését. A szőrtelenítésnek több módját ismerték, és a különböző technikák, kenőcsök használata függött a térségben kialakult szokásoktól, és természetesen aszerint is változott, hogy a test melyik részét kívánták lecsupaszítani. Ismerték és alkalmazták ugyan a borotválást, de elterjedtebb módszer volt a nura nevű krém használata, ami egyfajta ragacsos kenőcs volt, amit felkentek a megfelelő bőrfelületre, és egy kis idő elteltével letörölték, a kihullott szőrszálakkal együtt. Ez, és a többi ilyesfajta krém oltatlan meszet és arzénos triszulfátot tartalmazott, amely adalékanyagok túl gyakori vagy túl hosszas használata során a bőr elveszíthette puhaságát, ezért a kenőcsöt gyorsan le kellett öblíteni, és a szőrtelenítés végén a bőrfelületet ápoló-szerekkel kezelték. E célra rizslisztből, csicseriborsóból vagy babból készült, bőrnyugtató és tápláló pakolást készítettek, a növények porrá tört magvát rózsa- vagy mirtuszillatú vízben feloldva. A test szőrtelenítésével kapcsolatos hanyagságot a muszlimok piszkosságként és ápolatlanságként értelmezték, és a szőrös nők állandó csúfolódások, adomák tárgyai voltak. Előírás volt a hetente legalább egyszer történő depiláció, és 40 napnál hosszabb szünetet nem tarthattak a hívő nők e művelet elvégzését illetően.

A szőrtelenítést a manikűr követte, majd a szépítkezés utolsó fázisa, az arc kikészítése jött, ami nagyon fontos volt a muszlim nők körében, különösen a szemek hangsúlyozása, hiszen a fátyolviselés miatt ez volt az egyetlen eszközük szépségük és ápoltságuk megvillantására az illatosító-szerek használatán kívül.

Szintén nagy gondot fordítottak a fogak tisztítására, melyhez összezúzott gyöngyház, tojáshéj és faszén keverékét használták, az ajak illetve a fogíny pedig festés nélkül is állandóan élénkpiros színű volt a bétellevelek rágcsálásától. Az arcot viszont kissé kipirosították egy púder-szerű anyaggal.

Valószínűleg a hammámban fürdőző és szépítkező hölgyek sokasága ismerte az ókori Keleten és al-Andalúszban azokat a kozmetikai szereket és eljárásokat, amelyek hozzájárultak szépségük és egészségük megőrzéséhez, s így férjük szívének rabul ejtéséhez, amire – a többnejűség szokását és az ágyasok jelenlétét elfogadó társadalmakban – minden nőnek nagy szüksége volt. A 11. században al-Shirázi, szír orvos műve, –A házasság könyve– számos kozmetikumot is számba vett, például bőrtisztító krémeket, melyek akkori alapanyagait a kozmetikai ipar a mai napig széles körben felhasználja, mint például a rizs-, árpa-, vagy mandulalisztet, a bóraxot és a halolajat. E könyvben volt például egy olyan recept, amely a bőr kisebb és súlyosabb egyenetlenségeinek eltüntetését ígérte egy krém segítségével, mely –az arcot csillogó rózsaszínné és ragyogóvá változtatja, és eltűnik minden vöröses folt és sömör, a lepra nyomai, a himlőhelyek, minden régi forradás, májfolt, mégpedig oly mértékben, hogy (a krém használójára) 7 nap után a saját testvére sem ismer rá.– Al-Shirázi –csodareceptjében– többek között az alábbi alapanyagok szerepeltek: meggy, szőlőgyökér, sáfrány, kandis-cukor, gumi-arábikum, denevér-vizelet, anyatej, tojásfehérje, mandulaolaj, füge-lé, szárított, porított tengeri hagyma, vérehulló fecskefű, menta, csicseriborsó-liszt, rizsliszt, pisztácia, római mustár, örmény bórax, víz, olaj és újabb adag tojásfehérje az anyagok összeállításához. A nagy szír orvos receptjei között fog- és szájápolási szereket is találhatunk.

Különösen hangos volt a hammám és környéke akkor, ha egy házasságkötés előtt álló szűzleányt vezettek oda az esküvő előtti tisztálkodás és testszépítés céljából. A fürdő már e műveletsort megelőzően is fontos szerepet játszott a házasságok előkészítésében. Az anyák gyakran itt –nézték ki– fiaik számára az arát, mondhatni, ők voltak fiúgyermekük –szeme–, hiszen a férjek csakis a házasságkötés után tekinthették meg először feleségük testét (néha még arcát is). A fürdő környezete a leendő anyósnak teljes mértékben lehetővé tette, hogy az ott tisztálkodó leányokat szemügyre vegye, meggyőződjön testi adottságaikról, viselkedésükről, beszédjüket hallgatva következtessen gondolkodásmódjukra és erényeikre, és (nő)rokonaikat megismerve benyomásokat szerezzen a családról. Európai szemmel nézve meglehetősen furcsa, ám a hammám világával összeegyeztethető volt az a szokás, hogy a leendő anyós meny-jelöltje testét – annak női hozzátartozói jelenlétében – a fürdőben szivaccsal és kefével megtisztogatta, így mérve fel, hogy nincs-e a leánynak valamilyen testi hibája.

A fürdőben lehetett megbeszélni a hozomány részleteit is, és amennyiben a házasságot nyélbe ütötték (természetesen a jegyespár férfi hozzátartozóinak ügyleteként, de mégiscsak az anyák által befolyásolva), az esküvőt megelőző napok valamelyikén tapasztalt fürdető asszonyok csinosították ki a menyasszonyt. A muszlimok körében is ez az a pillanat, amikor az ara testét a lehető legszebben felékesítik, és e rítusnak fontos állomása volt a hammám.”


Walamelyik este elmentünk sétálni a wárosba ,és felfedeztük,hogy a koli mögötti utcában wan egy török fürdő :) Azonnal elhatároztuk,hogy walamelyik nap ki fogjuk próbálni!
Ez a nap wégül tegnap este wacsora után wolt. Lehetett foglalni időpontot ,hogy más ne legyen abban az időben a fürdőben csak mi. Kilencen mentünk lányok,mondanom sem kell,nagyon wicces wolt :)
Mikor bementünk papucsot kellett cserélnünk. Használhattuk a saját wáltópapucsunkat, szerencsére nem kellett az ottaniakat felwenni. Utána leültünk az előtérben és wártunk, amíg előkészítették a fürdőt. Közben egy idősebb török bácsi—aki a tulaj lehetett--- próbált beszélgetni welünk. Persze csak törökül tudott,de azért mi Berittel—aki szintén tanult már walamennyi törököt--megértettük mit kérdez és wálaszoltunk is neki . A bácsi kifejezetten örült,mikor mondtam,hogy magyar wagyok. Mosolyogva mondta ,hogy Budapest!!! és a kezéwel felrajzolta a lewegőbe a wárost, mutatwa hogyan osztja azt ketté a Duna Budára és Pestre. Utána a két mutató ujját egymás mellé téve még annyi mondott,hogy Türk-Macar Atilla’dan :D :D Nagyon megörültem neki,hogy így gondol a török-magyar eredetre.
Persze mondanom sem kell,milyen bosszús wagyok,mikor azt kérdezgetik a többiek,hogy megértem-e ,amit a finn lány mond,és hogy tényleg hasonló-e a nyelwtanunk a finnekkel. Mert hogy hallásra ők semmi különöset nem fedeznek fel,pedig az iskolában mind tanultak a finnugor nyelwcsaládról és hogy a magyar nyelw onnan származik. Szépen kioktattam a társaságot,hogy el lehet felejteni ezt a hülyeséget,mert az egész csak egy népbutítás,amit már éwekkel ezelőtt megdöntöttek,és döntenek még ma is. A magyarok Ázsiából jöttek,nem sok közünk wan a finnekhez ( annál több a turáni népekhez :) ) . És ezt a finn leány is hasonlóan gondolja:)
Az előtérből nyíltak az öltöző kabinok,mindenkinek jutott egy-egy.
Először a szaunába mentünk be,ami mikor belépetünk üres wolt és hideg. Wárnunk kellett pár percet,mire megnyitották a gőzt és alig néhány pillanat alatt akkora fehér forróság ömlött be a terembe,hogy nem is láttuk a mellettünk ülőt. Wagy 10 percet lehettünk bent,de akkorra már olyan nagy wolt a hőség,hogy nem lehetett tovább elviselni,mind kiszaladtunk és gyorsan elmerültünk a jéghideg medencében.
Utána jött a következő terem. Ezt márwány borította mindenhol,középen egy hatalmas 8 szögletű asztallal. Az asztal wízzel wolt lelocsolwa,de a kő maga meleg wolt,így meglehetősen filmbeli hatást nyújtott,ahogy párolgott és gőzölgött az egész és wele együtt a helység is. Erre az asztalra kellett felfeküdnünk,és csak relaxálnunk. Fejünkkel egymás felé,fenékkel a bejárati ajtónak kilencen ,bikiniben. Nagyon wicces látwány woltunk :)
Eltelt így 10-15 perc,mikor megérkeztek a masszőrök.4 lány fizetett be masszázsra,mi meg addig csak hewerésztünk ,figyeltünk és jókat newettünk . A lányokra két hatalmas wászon zsákból walami rejtélyes módon—később persze felfedeztük a titkot :)--hatalmas habot warázsoltak a masszőrök és azzal dörzsölték be és masszírozták wégig őket.Utána be kellett ülniük egy másik fülkébe,ahol megmosták a masszőrök a hajukat és megmasszírozták a fejüket meg a wállukat.
Eltartott wagy fél órát -negywen percet,míg mind a 4 lány elkészült. Utána le kellett tusolniuk,és mint walami rituálé wégeztéwel,a két masszőr is hajat mosott a másik zuhanynál.
Utána magunkra hagytak minket wagy egy húsz percre. Azt gondoltuk,ezután megyünk majd a medencéhez,de mint kiderűlt,nem wolt medence:( Ennyi wolt. Persze unalmunkban,amíg hagytak párologni minket a nagyteremben teljesen megőrültünk. Mi Danielláwal nekiálltunk darbukázni a fém tányérokon,amikkel azelőtt a lányok hajára öntötté a wizet,a többiek pedig a habzsákot próbálgatták,és mikor rájöttek,hogyan működik,mindenkit beterítettek habbal :)
Végül beszóltak,hogy „Finish!”és mehettünk öltözni meg hajat szárítani.A kedwes bácsi a wégén forró almateáwal wárt bennünket és mondta,ha legközelebb jöwünk 5líra engedményt jár mindenkinek:)
Hogy teljes legyen a török este,még aznap este lementünk a káwézóba,ahol ettünk frissen sült gözlemét,ittunk teát,nargiléztünk és játszottunk tavlát ;)